A só

A sófogyasztás ugyancsak a közegészségügy és a kardiológusok kedvenc vesszőparipája. A kérdést a Paleolit táplálkozás könyvemben már összefoglaltam. Erre is sokan mondták, hogy "a Szendi direkt mindenben az ellenkezőjét állítja, mint a hivatalos álláspont". Erre csak azt lehet válaszolni, hogy csak azokban a kérdésekben állítom a hivatalos álláspont ellenkezőjét, amelyekben a hivatalos álláspont homlokegyenest mást állít, mint a tudomány.
Katarzyna Stolarz-Skrzypek és munkatársai 2011 májusában jelentették meg vizsgálatuk eredményét, amely teljesen megerősíti a "zöld könyvemben" leírtakat.

Két bűntudattal fogyasztott "élelmiszerről" - a kávéról és a sóról- ismét bebizonyosodott, hogy fogyasztásukból nem hogy kárunk származna, de kifejezetten fontos volna eleget innunk és ennünk belőle.

A Tények-tévhitek webszájtom célja a tévhiteket szembeállítani a tényekkel. Erről szólnak cikkeim és könyveim is. Sokan panaszkodnak, hogy "annyi mindent lehet már hallani, az ember azt se tudja, minek higgyen". A tudomány természetesen minden korszakban korlátolt tudást ad, a korlátok azonban elég jól felmérhetők.

Hozzávalók:
-0,5 kg krumpli
-liszt
-só
-bors

Elkészítés:

A fél kiló krumplit meghámozzuk, majd káposztareszelőn lereszeljük, ízlés szerint sózzuk, borsozzuk. Egy tojást, egy dl tejet teszünk a lereszelt burgonyához, hogy a tészta könnyebb legyen. A masszába annyi lisztet rakunk, hogy nokedliszerű tésztát kapjunk. A tésztát evőkanállal forró zsírba szaggatva pirosra sütjük.

Fogyaszthatjuk parenyica sajttal és tejföllel, de kiváló bablevesek és gulyáslevesek mellé is.