A franciaországi Ribeauville városban augusztus óta kék s zöld mézet készítenek kaptárjaikban a méhek. A méhészek értetlenül állnak a jelenség előtt.

Jelen pillanatban a méhtelepesek azt tartják a legvalószínűbbnek, hogy az M&M’s cukorka-, és a Mars csokoládégyár egy, a Ribeauville településtől öt kilométerre fekvőszemétlerakó helye az okozója mindennek, hiszen itt konténerszámra találnak a zümmögők cukros hulladékokat, melyeket az édesség előállítása során halmoztak fel a gyártók.

GNOMÓNIÁS GOMBABETEGSÉG

A levélfoltosság gomba (Gnomonia leptostyla) olyan rendszeres és súlyos kórokozó, ami ellen az ökológiai termelésben alkalmazható bordói lével, később kénnel is kell permetezni, rügyfakadástól a hajtásnövekedés befejeztéig. Az ökológiai szemlélet szerint a betegségnek ellenálló fajták telepítésével kell a vegyszerezési szükségletet csökkenteni. Szerencsére a hazai diófajták közül az Alsószentiváni 117-es fajta a betegséggel szemben kiemelkedően ellenáll, és a másik két fajta, a Milotai 10-es és a Tiszacsécsi 83-as is mérsékelten ellenáll.

XANTHOMONASZOS BAKTERIÓZIS

A baktériumos levél- és termésfoltosság (Xanthomonas juglandis) a diótermést komolyan veszélyezteti, hűvös, csapadékos tavaszú években. Szükség esetén az ökológiai gazdálkodásban felhasználható réztartalmú készítményekkel kell permetezni, rügyfakadástól júniusig terjedő időben 10-14 naponként, súlyos fertőzésnél 7-10 naponként. Ez a hagyományos eljárás is, bár hagyományosan a baktérium réz-rezisztenciája miatt egyre inkább szerves gombaölőszerekre is rákapnak.

Javasolják, hogy a télen is a fán maradt diókopáncsot le kell verni a fáról.

Ha már ismerjük, dióskertünkben milyen betegségek és károsítók fordulhatnak elő, elgondolkozhatunk, hogy a hagyományos növényvédelmi eljárásokat meghaladva milyen módon képzeljük el a biológiai védekezést ellenük.

Ökológiai szemléletű növényvédelemnek nevezhetjük, ha a kártevők ellen nem vegyszereket, hanem más élőlényeket vetünk be. Ezt a harcot bízhatjuk a természetre, a kártevők és az őket pusztító más élőlények természetes egyensúlyának kialakulásában bízva, vagyis hogy nem csinálunk semmit.

Ez a hagyományos, tiszaháti diótermő táj művelésének technológiája, tökéletesen biológiai művelés. A fűtermést lekaszálva tehenekkel hasznosították.

A természetben a vadon nőtt diófák alatt különböző növények nőnek, legtöbbször fűfélék. Kertekben, szőlők, szántók végében is fű van alatta. És milyen szép nagy diófák nőnek füves területen!

A dióültetvény területén létesített - magától létesülő - gyep között nagyon hasznosak a gyepkultúrába illeszkedő pillangósvirágú növények - vörös- és fehérhere, gomborka, szarvaskerep, kisebb növésű bükkönyfélék, stb.

Szóval, nem könnyű az ökológiai diótermesztők élete. Van olyan veszély, ami ellen nem is tudnak mit tenni. Ilyen például a dió vírusbetegsége.

A gyűrűs levélfoltosság vírusát vagy a faiskolából hozza magával a csemete, vagy levéltetvek viszik át a diófára. Szerintem ez utóbbi eset elhanyagolható, mert a dió levéltetvei jellemzően csak a dión élnek, más fafajról nem tudják a vírust áthozni, a vírusfertőzött diófa viszont nem gyakori, mert vagy gyorsan kipusztul, vagy a gazdája vágja ki gyorsan.

A dió hagyományosan is a biotermék képzetét kelti, mert a dió betegségei és kártevői lényegesen eltérnek egyéb gyümölcsökéitől, továbbá a dió jellemzően házikerti termék, ahol a vegyszeres növényvédelem nem oldható meg a diófák nagysága és a technika hiánya miatt.

Üzemi méretekben a növényvédelemnek mégis komoly jelentősége van, mert a kártevők könnyebben átterjednek egyik fáról a másikra. Ezért a növényvédelemmel kiemelten kell foglalkozni, mert a magyarországi diótermelő üzemek (jellemzően a volt állami gazdaságokból kiprivatizált kisebb-nagyobb termő diósok) nem az ökológiai szemlélet alapján működnek, hanem termelési gyakorlatukban az állami gazdasági szemlélet él tovább.

Ami jellemzően alkalmassá teszi a diót az ökológiai, környezetkímélő gazdálkodás számára, az a körülmény, hogy a diófa igen magas, terebélyes, hatalmas lombkoronájú fa.

 Az állattartás komoly, felelőségteljes feladat. Az ünneppel természetesen a nyuszik kerülnek az érdeklődés középpontjába. Ám mindenki - a tapsifülesek és az emberek - számára szerencsésebb, ha otthonába csak az fogad nyuszit, aki hosszú éveken át gondoskodni tud róla, vállalva a tartással járó feladatokat, kellemetlenségeket, nehézségeket és kiadásokat.Aki ezt nem tudja megtenni, jobb, ha csak plüs formában visz haza tapsit, vagy másoknál, például ismerős tenyésztőnél, állatkertben ismerkedik velük!

Az Ökotárs Alapítvány által meghirdetett Év Fája 2010 címet az a platán
fa nyerte el, melyet a Letenyéért Közéleti Egyesület jelölt a versenybe
Zala megyéből.

Az Európai Év Fája versenyhez csatlakozva az Ökotárs Alapítvány
Magyarországon először rendezte meg a vetélkedőt. A döntőbe 13 fát
választott az Ökotárs Alapítvány zsűrije, amelyekből a közönség
szavazással választotta ki a neki legjobban tetszőt.

A kezdeményezés számottevő érdeklődést keltett: a július 31-i határidőig
összesen 125 fát jelöltek az ország minden részéből magánszemélyek,
civil szervezetek és önkormányzatok.