Mária Terézia kedvenc ételei - a fáma szerint - : kappan leves, roston sült hal, fahéjas-mézes sült alma, pölöskei muskotályos bor - ezt ehette, ihatta Mária Terézia és családja 1764. augusztusi váci látogatása idején.

A korábban megrendezett Váci Világi Vigalom idején az úgynevezett főúri barokk menüt, Mária Terézia kedvelt ételeit bárki végigehette.

Mária Terézia kedvelte a tokaji borokat, a csokoládét, az aszalt és friss gyümölcsöket, a mandulás, mézes, fűszeres süteményeket

A fentiekből kiindulva, és a barokk kor sajátosságait, korstílusát, szakácskönyveket, történelmi leírásokat, tanulmányokat, a XVIII.

Késsel-villával

Valószínűleg bécsi hatásra egyre több édességet ettek. Többféle torta és tortácska készült, s pudingok, bélesek, édes kásák és rizsételek szerepeltek a korszak szakácskönyveiben. Kedvelték a rétest, amelyet a mai módon készítettek el, ám a palacsintát töltelék nélkül fogyasztották. Volt már fagylalt, azaz „édes nyalat” is, főleg gyümölcsízesítéssel.
Mit ittak? Vizet nemigen, általában bort, mivel olcsó volt és jó minőségű. Ürmössel kezdték, s minden fogás után másféle bor következett.

A paraszti konyha borsa

A XVIII. század étkezési kultúrájában döntő változást idézett elő az amerikai élelemnövények megjelenése. Azok ugyan nehezen honosodtak meg, lassan mégis beépültek a kor étkezési szokásaiba. A napraforgó első nyoma 1753-ban bukkant fel: egy kéziratos szakácskönyv nyújtott útmutatást ahhoz, hogyan kell belőle olajat készíteni. A burgonya Magyarországon az 1770-es években honosodott meg, s bár szakácskönyvi megjelenése ekkor még váratott magára, már egyre gyakrabban fogyasztották.

Török ízek és szokások

Az 1680-as években az akkori divat (akkori elnevezéssel: a nájmódi) a főzés és az étkezés dolgában is megjelent. A gyakori követjárások, a Bécs-csel való kapcsolattartás, a fejedelmi és főúri politikai látogatások az asztal körüli szokások változásait is felgyorsították. Kovács Sándor Iván irodalomtörténész szerint (akinek nevéhez régi magyar szakácskönyveink értékelése, szómagyarázata fűződik): „A XVI–XVII. század fordulóján már tisztán kirajzolódott: hol és milyen környezetben beszélhetünk a gasztronómiai kultúra virágzásáról az erdélyi fejedelmek és a magyarországi főurak udvaraiban.” Híressé vált egy XVII.

A csipkebogyó, elsősorban a vadrózsa - latin nevén Rosa canina,- finom és nagyon egészséges (ál)termése, melyet már a Krisztus előtti időkben is ismertek.

Miután elvirágzik a rózsa virág része, és lehullanak a szirmok, lassan kifejlődve ott marad utána ez a vitamindús termés, melynek érett állapotú színe igen jellegzetes, korall, narancs vagy pirosas.

Ám minden rózsa termel bogyót, ha nem vágják le a szárról a virágot, s hagyják termését beérni.